Mik azok a primitív reflexek?

2019.08.31

Sally Goddard Blythe, a Neuro-Fiziológiai Intézet igazgatója szerint, egyes primitív reflexek kora gyermekkor utáni megléte, vagy a tartásreflexek működési zavara részben felelőssé tehető a motoros, szenzoros és feljődési megkésettségekért.

  1. A primitív reflexek magzati korban alakulnak ki.
  2. Ezeknek a korai reflexeknek a születés idején működniük kell, és fontos információkat hordoznak a Központi Idegrendszer állapotáról. (Apgar teszt)
  3. Az élet első évében a primitív reflexeknek gátlódniuk kell.
  4. A primitív reflexek gátlásával a tartásreflexek megjelenése segíti a gyermek boldogulását a gravitációs mező hatása alatt lévő környezetben.
  5. A primitív reflexek fennmaradása a Központi Idegrendszer működésének bizonyos zavarára utal.

Önmagukban a fennmaradó primitív reflexek más és más területek működését gátolhatják. Az egyik reflex például meggátolja a kézmozgás irányítását, valahányszor a fej elmozdul - így a kézírás nehézkessé, és csúnyává válik. Egy másik reflex az egyensúlyi mechanizmusokat fogja megzavarni, illetve a szemek és az egyensúly koordinációját, így bizonyos helyzetekben a szemek "trükközni" kezdenek, és a lapon lévő betűk "táncra perdülnek", vagy minden alkalommal más-más sorrendben tűnnek fel. A gyermek "ingerfüggő" lehet, ami azt jelenti, hogy szemei automatikusan bármely, a látómezejébe kerülő tárgyra szegeződnek - egy osztályteremben könnyen elterelődik a figyelme.

Az anyaméhben és az élet első hónapjaiban a központi idegrendszer magasabb szintű központjai még nincsenek teljesen kifejlődve. Ezen időszak alatt az agy alacsonyabb területeiből irányított reflexek védenek és segítenek minket. A reflexek működéséhez nem kell sem gondolkodás, sem tudatos döntés; a reflex egy nem akaratlagos válaszreakció. Azaz: adott egy külső inger (pl. érintés, zaj, hő) vagy egy belső inger (pl. éhség), amire automatikusan megjelenik egy nem tudatosan kiváltott reakció, ha a kapcsolódó reflex aktív. A reflexes válaszok különfélék lehetnek, egy egyszerű mozdulattól kezdve (pl. a testrész elmozdítása a fájdalmat okozó helyzettől) egészen összetettebb, elmozdulással, légzésváltozással, hormonális és érzékelésváltozással járó reakciókig.

A primitív reflexekre az anyaméhben és az első hónapokban való túlélésünk érdekében van szükség. Ahogy a magasabb szintű agyterületek elég fejletté válnak tevékenységeink tudatos irányítására, az akaratunktól független, irányíthatatlan reflexes reakciók már inkább zavart okoznak, kivéve egyes speciális helyzetet (pl. ártalmas hőhatástól gyorsan elrántani a kezünket). Reflexeink anatómiailag és neurológiailag életünk végéig megmaradnak, de ha minden jól megy, beintegrálódnak egy magasabb központ irányítása alá.

A korai reflexek ideális esetben egy adott sorrendben kezdenek működni, majd egy adott sorrendet követve integrálódnak. Ha egy vagy több ilyen reflex fennmarad, és nem integrálódik a megfelelő időben, megzavarja az utána következő reflexek integrációját. Ha ez az integráció nem történik meg időben, a felsőbb központok néhány, vagy akár mindegyik funkciójában zavar keletkezhet, ideértve a viselkedés, tanulás, a finommotoros és a nagy mozgások, stb zavarait. Alapjában véve belső és külső környezetünk érzékelésében keletkezik zavar, és az érkező ingerekre adott válasz lehet helytelen; azaz életünk tudatosan irányított része nem fog akaratunk szerint működni.

Mi okozhatja a reflexek nem megfelelő fennmaradását?

Ahogy az élettel és az egészséggel kapcsolatos kérdésekre nincsenek abszolút válaszok, így erre a kérdésre sincs. Kutatásokból és az eddigi tapasztalatokból azt tudjuk, hogy általában valamilyen, a fogantatás és az élet első hónapjai között történt trauma játszhat szerepet benne.

Ez a trauma lehet fizikai, kémiai, hormonális, érzelmi, vagy más, eddig nem kutatott okok. A terhesség során az anyaméhbe számos kémiai anyag és hormon juthat be; számos traumatikus esemény érhet minket az élet első, igencsak érzékeny és törékeny hónapjaiban; a két legfontosabbnak a magzati kor és a születési trauma tűnik. Statisztikák és klinikai vizsgálatok azt is kimutattták, hogy genetikai faktorok is szerepet játszhatnak. Mit tehetünk?