A csend hangjai - tinnitus (fordítás)

2016.11.02

Gyakran egy durranó hanggal kezdődik. Legyen akár katona, építőmunkás, koncertlátogató vagy ártatlan járókelő, egy erős hanghatás után a tinnitus árulkodó tünetével: állandó fülzúgással távozhat. 

Az állapotot, mely a belső fülben található cochlea szőrsejtjeit vagy a hallóideget ért károsodással kezdődik, más fültrauma is okozhatja, pl. középfül fertőzés, vagy búvárkodás közben a fület ért nagy nyomás. 

Mostanáig az ehhez hasonló károsodásokat tekintették a tinnitus-ban szenvedőket sújtó fantom hangok okának. 

A kutatók most kezdenek rájönni, hogy a probléma ennél sokkal összetettebb.  

"A szőrsejteket és a hallóideg rostjait ért károsodás elősegíti a tinnitus kialakulását," 

mondja Jennifer Melcher a Massachusetts Szem és Fül Kórház szakembere. 

De a valódi bűnös az agy, ami idővel kompenzálni kezdi a fülből érkező hiányos inputot, és "feltekeri a hangerőt" a keresett jelek megtalálása érdekében,

teszi hozzá. Navzer Engineer, a tinnitus neurostimulatív kezelésére szolgáló eljárást fejlesztő dallas-i Microtransponder vezető tudományos munkatársa egyetért: 

"Az agyban lévő sejtek akkor sem válnak alvósejtekké, ha elveszítették a fülekből érkező inputot" mondja.

Még nem világos, hogy a jelenség mikor helyeződik át a fülből az agyba. 

A kutatók egyelőre azt sem tudják, hogy az agy vagy a perifériás idegek felelősek elsősorban a hallópályákban lévő spontán idegi aktivitás felerősödéséért. De végül is a hatás ugyan az: az agy az önmaga által létrehozott hangokat fogja el. 

"A probléma a fülben van... de a hangokat az agy hozza létre," mondja Engineer. 

Berthold Langguth, a Regensburgi Egyetem munkatársa, a Tinnitus Kutatási Kezdeményezés főbizottságának elnöke a kompenzált hangot az amputáltak által tapasztalható fantomvégtag érzéshez hasonlítja. 

A fantomvégtag jelenséghez hasonlóan itt sem kizárólag egy agyi terület felelős a jelenségért. A hallókérgen, a limbikus kérgen - főleg az agy érzelmi központján, az amygdalán, - kívül érintettek még a temporális, parietális és szenzomotoros kortex területei is a tinnitus érzékelésében.

A tinnitus jobb tudományos ismerete lehet a hatékony kezelés kifejlesztésének kulcsa. Ötből egy amerikainak tinnitus-a van, beleértve több, mint egymillió veteránt, akik szolgálat közben erős hanghatásnak voltak kitéve, akik közül sokan a rendellenesség súlyos válfajával küzdenek. 

A kezelési lehetőségek viszont leginkább olyan terápiákra korlátozódnak, mint a kognitív viselkedésterápiák, ahol a hangok figyelmen kívül hagyását tanulják meg, és mozgásos gyakorlatok, melyek során a fej és a nyak izmait feszítik meg, (pl. erősen összeszorítják az állkapcsot) hogy a kóbor hang erősségét csökkentsék. 

Azoknak, akik továbbra is komoly pszichológiai és érzelmi terhelést jelent a tinnitus, nem áll rendelkezésére gyószerészeti kezelés. 

"Egy nagyon kétségbeesett csoport," mondja Engineer.

A fül belsejében

A tinnitus kezelésére fejlesztett legmodernebb eljárás azokat a hallóidegsejteket célozza meg, melyek a belső fül szőrsejtjeit kötik össze a hallókéreggel.

Az 1990-es évek közepén a franciaországi Montpellier-ben, az Inserm kutatói azt találták, hogy a patkányoknál kémiai úton kiváltott tinnitus esetében az állatok cochleáris neuronjain lévő N-methyl-D-asztartát (NMDA) receptorok reakciója fokozódott (J Neurosci, 23:3944-52, 2003).

Az NMDA receptorok az említett neruonoknál új szinapszisok létrehozásában vesznek részt, és más neuronális receptorok működését is szabályozzák.

2003-ban a svájci vállalkozóval, Thomas Meyer-rel és cégével, az Auris Medical-lal összefogva az Inserm kutatói ugyan ilyen megnövekedett NMDA szinteket figyeltek meg a zaj-kiváltotta tinnitus-ban szenvedő rágcsálóknál.  

A zaj-trauma előtt az állatokat betanították, hogy egy bizonyos hangra felugorjanak egy rúdra. A trauma után a tinnitus-os rágcsálók akkor is folytatták ezt a viselkedést, ha nem jött kívülről hanghatás.

Az állapot kezelésére a csoport egy, az NMDA receptorokat blokkoló gyógyszer kifejlesztésébe kezdett.

Jelenleg az Auris két, 3. fázisban lévő kísérletben teszteli trauma miatt kialakult tinnitus-ban szenvedő pácienseken az S-ketamin nevű, kismolekulájú gyógyszert.

A három egymás utáni napon keresztül, közvetlenül a belső fülbe adott 3 injekcióból álló kezelésnek addig kell hatnia, amíg a probléma még csak a fülben van, tehát mielőtt az agy elkezdené kompenzálni a halláshiányt.

Ha ez megtörténik, mindegy, mivel állítgatjuk a hallóidegeket, nem érünk el eredményt.

Mivel nem ismert, hogy a fülből az agyba való átmenet mikor történik meg, egy jelenleg is futó, 300 európai részvételével végzett kísérlet, azokat a tinnitus-osokat teszteli, akiknél a probléma több, mint 3 hónappal a kezelés megkezdése előtt jelent meg.

A másik, 330 észak-amerikai páciens részvételével végzett kutatás a trauma utáni egy éven belüli kezelés hatásait teszteli.

Az elsődleges eredmények azt mutatják, hogy az S-ketamin három hónapon túl is hatásos, de az eredeti traumától számított egy éven belüli időszakban csökken az eredményessége, ezért a kísérlet későbbi szakaszainak fókusza visszahelyeződik a 4 és 6 hónap közti időszakokra.

A próbaidőszak ez év végén ér véget, és az Auris azt reméli, hogy 2006 nyarán már be tudják adni a gyógyszert az Amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Igazgatósághoz (FDA) engedélyezésre.

"[Azt reméljük, hogy] jótékony hatásai lehetnek, és az első, tinnitus kezelésére elismert gyógyszerré válhat," mondja Langguth, aki nem tagja az Auris-nak.

Mivel a gyógymód közvetlenül a fülbe jut, úgy gondolja, hogy a tinnitus mellett az azt gyakran kísérő halláskárosodástól szenvedő pácienseknek is használhat. Az S-ketamin valószínűleg nem fog minden tinnitus-osnak beválni, mondja Meyer. 

"Úgy érezzük, fontos, hogy elkezdjük valahol, aztán megnézzük, mit tehetünk még."

A neuronok kémiai megváltoztatása

Mindeközben az agyat megcélzó terápiákat dolgoznak ki kutatók, azoknak a pácienseknek, akiknél a tinnitus a hallókéregbe jutott. 

Az egyik jelenleg is vizsgált stratégia a hallópályákban lévő kálium csatornák befolyásolása

"A kálium csatornák modulálásával a központi hallópályák aktivitása megváltoztatható," mondja Langguth.

Az Egyesült Királyságbeli székhelyű Autifony Therapeutics 2011-ben a GlaxoSmithKline hallópályákban lévő káliumcsatornákat célzó vizsgálatából nőtte ki magát. Vezetője, Charles Large és kollégája, Giuseppe Alvaro a korábban nem vizsgált Kv3 káliumcsatornákra fókuszál, melyek az egész agyban jelen vannak, kiváltképpen a hallóidegben és hallókéregben, és a neuronok gyors jeladását teszik lehetővé. 

Erős hangnak való kitettség esetén ezek a csatornák sérülhetnek, és nem tudják megfelelően vezetni az ionokat, ezáltal pedig ideális célpontjai lehetnek egy tinnitus-gyógyszernek.

Tudományos munkatársakkal együttműködve az Autifony kutatói egy olyan kis-molekulájú gyógyszert fejlesztettek ki, ami segíti a Kv3 csatornák működését. 

Rágcsálóknál a gyógyszer csökkentette a középagyi hallórendszer tinnitus-szal kapcsolatos spontán idegi aktivitását.

 "Egy olyan hamis aktivitást fojtunk el, ami szerintünk létrehozza a fantom-érzékelést," mondja Large. "A klinikai vizsgálatokat megelőző munkánk alapján meg vagyunk győződve róla, hogy érdekes hatásokat tapasztalhatunk majd a tinnitus-os betegeken."

Az Autifony kutatói jelenleg a 2. fázisú teszteléshez keresnek pácienseket az Egyesült Királyságban. 

Az Auris Medical célcsoportjától eltérően az Autifony olyan páciensekre fókuszál, akiknél a tinnitus már az agyban jön létre, és akiknél a rendellenesség legalább 6 hónapja fennáll (de nem több, mint 18 hónapja). 

A kezelés jelenleg 28 napon át napi egy tabletta beszedéséből áll, bár a kezelés időtartamát még vizsgálják. 

"Az Autifony tényleg egyedülálló egy olyan gyógyszeres kezelés kifejlesztésében, amit következetesen az idegrendszerben fellelhető hiperingerlékenység elfojtását szem előtt tartó elképzelésnek megfelelően terveztek," mondja Large.

Az agy újratanítása

A klinikai vizsgálatokban egy harmadik lehetséges kezelés is megjelent, az Autifony által megcélzott 18 hónapos időszakból kieső, régebben fennálló krónikus tinnitus-szal küszködő pácienseknek. 

A MicroTransporter terápiája az epilepsziát és depressziót kezelő, több évtizedes eljárás, a vagus-ideg (bolygóideg) stimuláció mellékterméke. Több, mint 90.000 páciens kapott már ilyen kezelést. 

A MicroTransponder Michael Kilgard laboratóriumában kezdte pályafutását a Texas Egyetemen, Dallasban, ahol Engineer poszdoktori kutatásait folytatta. 1998-ban Kilgard csoportja egy patkánykísérletet publikált, mely bemutatta, hogy az előagyban található nucleus basalis közvetlen stimulációja egy adott hang lejátszásával összekapcsolva megváltoztatja az agy hallókérgébe jutó hangtérképet. (Science, 279:1714-18). 

A kutatók később patkányok agyában képesek voltak azonos hangtérképet létrehozni a nucleus basalis-ra ható vagus ideg stimulálásával. (Nature, 470:101-04, 2011). 

A tinnitus-ban szenvedők agyában létrejövő hangtérkép külső stimuláció nélkül is aktiválja magát. Az emberi belső fülben a cochlea több, mint 3.500 szőrsejtet tartalmaz, melyek mindegyike egy bizonyos frekvenciára van hangolva. 

Ha ezek a sejtek erős hangtól, fertőzéstől vagy más sérüléstől károsodnak, az agyban hiányoznak az adott frekvencián a fülből érkező inputok. Ennek eredményeként azok a neuronok, amik a szomszédos frekvenciákat képviselik, kiterjesztik működésüket a hiányzó frekvenciákra is. 

Ezek a szomszédos neuronok maguktól tüzelni kezdenek, fantom jeleket küldve, létrehozva a tinnitus során érzékelt hangokat. 

Kilgard munkája azt sugallja, hogy a hallókéreg újratanítása azáltal, hogy bizonyos hangokat elektromos stimulációhoz párosítanak, korrigálhatja az ilyen abnormális tüzelést. 

"Azt vettük alapul, hogy létezhetnek a hallás stimulációjának jótékony hatású formái is," mondja Langguth. 

Engineer stimulációs terápiája sikeresen megállította a tinnitus-t a patkánykísérletekben, ahol az állatokat halláskárosító erejű hangnak tették ki. 

A most már embereken végzett kezelés része két, a nyakon és a mellkason ejtett vágás, ami lehetővé teszi egy, a bal vagus ideg köré csavarodó elektróda beültetését, illetve az elektródát a mellkasban egy pacemaker-szerű rezgés-generátorhoz kapcsoló vezetékekét. 

A kutatók úgy határozzák meg a páciens tinnitus-ának hangmagasságát, hogy addig játszanak le különböző hangokat, amíg a beteg nem jelzi, hogy az az érzékelt hangnak megfelel, majd a tinnitus hangmagasságához közel eső, de azt el nem érő hangokat összekapcsolják a vagus ideg fél másodpercenkénti stimulációjával. 

Cél a spontán tüzelő - és tinnitus-t okozó - agyterületeket megtanítani, hogy csak a tinnitus frekvenciáitól eltérő hangokra reagáljanak, melyeket a fülek valóban hallanak.

"[Ez] konkrétan visszaállítja a hallókéregben lévő hangtérképet a normál állapotba," mondja Engineer. 

A vagus ideg stimulációja vagy a hangok önmagukban nem működnek, jegyezte meg. 

"A kulcs az összekapcsolásban van." 

A kezelés ideje hat héten át tartó, napi 2.5 órás hallóterápia. Egy Belgiumban 10 betegen végzett előzetes tanulmány során a krónikus tinnitus-ban szenvedők kb. felénél állapotjavulás állt be. (Neuromodulation, 17:170-79, 2014). 

Ellenben azoknál, akik antidepresszánsokat szedtek, a kutatók csökkent hatékonyságot tapasztaltak. A vagus ideg stimulációja a norepinefrin és az acetilkolin nevű neurotranszmitterek kiválasztását eredményezi. Az antidepresszánsok ezt a kiválasztást befolyásolják, valószínűsítve, hogy ezekre a természetes vegyi anyagokra szükség van ahhoz, hogy a vagus ideg stimulációjára épülő tinnitus kezelés működni tudjon. 

Az elképzelést alátámasztó, áprilisban befejezett kísérletsorozatot az USA-ban négy helyszínen, szélesebb körben, 30 betegen végezték el. A leggyakoribb mellékhatás a rekedtség volt, de a kezelést egyébként biztonságosnak tekintik. 

A kísérlet eredményeit idén áprilisban teszik közzé, de Engineer szerint az adatok biztatóak. 

A jövőkép

Bár még mindig nincs a tinnitus kezelésére bevált gyógyszer, az Auris Medical munkatársa, Meyer optimistán látja a rendellenességben szenvedő betegek jövőjét. 

"Az elmúlt években rengeteget tanultunk. Olyan dolgokat is tudunk, amiket 10 évvel ezelőtt még csak nem is sejtettünk," mondja. Ráadásul az akut tinnitus kezelésére jelenleg is folyó kísérletek mellett "Úgy hiszem, hogy hosszú távon a régóta fennálló krónikus tinnitus-ra is lesz megoldás," teszi hozzá.

Eközben a betegség patofiziológiájának további kutatása elengedhetetlen fontosságú lehet a célzott kezelések kidolgozásában. 

"Nem csak egyfajta tinnitus létezik" mondja Langguth. "Valószínűleg sok formája van, melyek mind mechanizmusukban, mind lehetséges kezelésükben különböznek". 

"Azok a tanulmányok, amik segítik a tudósokat a tinnitus különböző formáinak jobb körvonalazásában, hogy ezzel klinikailag is értelmezhető alcsoportokat képezzenek, valószínűleg a jövőbeni gyógyszergyártási célokra is hatással lesznek", teszi hozzá. 

"Ott tartunk, ahol a szemészet 10-12 évvel ezelőtt volt," mondja az Autifony vezetője, Barbara Domayne-Hayman. Akkoriban a kutatótársadalmat nem igazán érdekelték egyes szemproblémák, "miközben mára már egy kifejezetten aktív területté vált. 

Úgy gondoljuk, hogy a hallás kutatása pontosan ugyan ezt az utat fogja bejárni" teszi hozzá.---

Fordította: Pisták Dóra - az eredeti angol nyelvű cikk fordítása saját munkám, saját szellemi termékem. Másolása, más oldalon való közzététele engedélyem nélkül tilos! 

Miben tudok segíteni neuroenergetikai kineziológiával?

A neuroenergetikai kineziológia kiemelt eljárást ismer a fülbe érkező impulzusok stresszmentesítésére és a hangok feldolgozási útjának megtisztítására. 

A füllel vagy hallással kapcsolatos problémákat a fülbe jutástól egészen a hallott információkat feldolgozó agyi központokig korrigálni tudja, így hatékony, mellékhatás - és gyógyszermentes lehetőség akár a tinnitus-os problémák kezelésében is. 

Minden működés, aminek a hátterében nem testi károsodás áll (pl. az elhalt szőrsejtek nem pótolhatók, viszont a meglévők működése optimalizálható), jelentősen, vagy véglegesen javítható a neuroenergetikai kineziológia módszereivel.

Mire jó még az auditív rendszer kiegyensúlyozása neuroenergetikával?

- iskolai túlterheltség- munkahelyi túlterheltség érzés esetén: a minket ért információk, kérések, utasítások, inzultusok leginkább szóban hangzanak el- koncentráció zavarok esetén.

 
Vegyük példának az iskolás gyerekeket, de ugyan ezek a problémák felnőtteknél is megjelenhetnek:

Az a képességünk, hogy a hang alapján megfelelő módon tudjunk tájékozódni, a fizikai túlélésünk szempontjából elengedhetetlen (például, ha tudjuk, honnan halljuk a dudálást, mielőtt az úttestre lépünk). 

Az auditív integráció a szocializáció szempontjából is elengedhetetlen. Ha egy gyerek a hangokat nem megfelelően integrálja, könnyen elterelődik a figyelme, a másikat csak "háttérzajnak" tekinti és könnyen figyelmen kívül hagyja. 

Ha nem megfelelő az auditív integráció és észlelés, akkor nehezünkre esik a beszélgetésre odafigyelni, mikor több beszélgetés zajlik párhuzamosan. 

Ez annyira megterhelő lehet, hogy az illető egész egyszerűen elmegy vagy elszigetelődik, hogy kizárja magát az auditív összevisszaságból.

A nem megfelelő auditív integrációval rendelkező gyermekek számára nagyon nehéz egy beszélgetést követni, vagy arra figyelni, amit mondanak nekik. 

Egy normál háttérzajjal rendelkező tanteremben például előfordul, hogy ezek a gyerekek nem tudnak arra figyelni, amit a tanár mond, mert a zajok elvonják a figyelmüket. 

Ezekről a gyerekekről mondják, hogy "nem követik a tanár utasításait"

Bár figyelnek, megpróbálják megérteni a hallottakat, de a háttérzajok mellett nem megfelelően integrálják, így kevés használható információ marad meg bennük. 

Ugyan ez érvényes azokra a felnőttekre is, akiknek a szóbeli instrukciók követése, megjegyzése gondot okoz.